Algeciras kikötővárosát korán magunk mögött hagytuk, Barcelonában átszálltunk és Portbou spanyol városkáján keresztül vonatoztunk (vissza) Franciaországba. Ezúttal nem nézelődtünk a határvárosban, egyből suhantunk tovább a francia partok felé. Az egész napot utazással töltöttük: beesteledett mire átértünk Franciaországba.
Itt aludtunk, három út kereszteződésében…
Reggel korán indultunk következő úticélunkhoz, Montpellier-n keresztül Arles-ba. Sétáltunk egy kellemeset a városban, majd stoppal a Camargue nemzeti parkba autóztunk. Ezen a helyen szép madarakat akartunk megnézni, de túl drága volt, ezért inkább sétáltunk egy nagyot, ott, ahol elvileg lovagló túrákat szerveznek.
Flamingó hegyeket vártunk szabadon – elmaradt… (via)
Ez volt a túra legkevésbé tartalmas napja, még azzal együtt is, hogy lementünk a tengerhez. A parton elég nagy szél fogadott bennünket, nem volt túl jó idő, hideg volt a víz – persze azért fürödtünk egyet! Visszastoppoltunk Arles-ba, felszálltunk egy vonatra és újfent nekiálltunk szálláshelyet keresni. Marseille előtt található kis helynek tűnő településeket kerestünk, a nagyvároshoz közeledve egyre kevesebb eséllyel.
Arles felülről, a kolosszeumot nem néztük meg sajnos… (via)
Már majdnem Marseille-ben voltunk mire úgy döntöttünk: visszamegyünk pár falunyit, mert ott volt egy alkalmasnak tűnő hely. Leszálltunk és pár órás huza-vona következett: nem mentünk be aludni a mezők szélére, mert az magánterület volt, egy tanyán próbáltunk bekéredzkedni, természetesen zárva volt. Kemping a tábla szerint további 5 km-re található. Sztornó. Vissza az állomás felé, próbáljuk meg a túloldalt. Csalinkáztunk egy erdős rész felé: építkezés. Közben jócskán beesteledett, sietni kellett… Végül jött a megváltás: lakókocsitábor egy felhajtó kanyarjában! Bekéredzkedtünk, feldobtuk a sátrat a töltés tövébe ahol nem volt vészes csatornaszag (túloldalt leledzett egy elég büdös csatorna, nem messze tőlünk). Kiszedtük a köveket magunk alól és álomra hajtottuk a fejünket.
Jobb oldalt, a murvás placc tökéletes sátorhely!
Marseille egy gyönyörű város! (via)
Cannes nevéről mindenki a filmsztárokra asszociál- a pályaudvaron egy sem volt… (via)
Szimpatikus kis pöttynek tűnt (mindig kis városokat, falvakat néztünk), végül Grasse előtt szálltunk le, egy még kisebb helyen. Szóval este tíz után érkeztünk meg Mouans-Sartouxba, a városban valahol egy nagy buli volt, mi ezzel ellentétes irányban indultunk a város fölé magasodó domboldalnak. Egy gazdagabb vidéken caplattunk felfelé, végül egy zsákutcában, egy villa előtti murvás parkoló/megfordulóban leltünk sátorhelyre. Felvertük a sátrat, mögöttünk egy lószállító utánfutó árválkodott, nyilván a közeli lovardához tartozott.
Google utcaképen még a lószálíltó is ott van! Na, amellett szunyókáltunk…
A francia riviéra mesés tájai, szerintem zseniális hely! (via)
Irány Nizza! Egy délelőttöt szántunk a városra, mert még Monte Carlo-t is meg akartuk nézni aznap. Nizza volt számunkra a szerelem! A város és az azúrkék tenger teljesen elvarázsolt bennünket. Nem túlzok, a legszebb, legjobb város ahol valaha jártam (Budapest lecsúszott a második helyre, a harmadik talán Párizs). Megszületett az elhatározás, ide még visszatérünk!
Nizza, az álomváros! (via)
Sajnos hajtott a tatár, átruccantunk Monacoba, Monte Carlo városába. Megnéztük a kaszinót, a hoteleket, a kikötőt, az öblöket, találkoztunk megannyi sportautóval, szóval minden megvolt, amit Monte Carlo-tól az ember elvárhat. Mindkét város nevezetességei fellelhetőek a videóban!
A híres és impozáns kaszinó Monte Carlo-ban. (via)
Olaszok… (via)
Közben kiderült, hogy fél éve ismerik egymást, de a lány csak nyár eleje óta, tehát egy hónapja lakik vele, mert eddig távkapcsolatban éltek, mivel a lány mexikóban volt. Ekkora már eléggé nyomatékosan megkértem, hogy hívja fel, mivel elég nagy vihar tombolt odakint és elmúlt tizenegy óra. Hosszas telefonálás, a füves havert is kikérdezi, végül a csaj közli, hogy távozzunk, mert a srác nem akar minket itt látni, mire hazaér. És én még őt nyugtatgattam, hogy nem gáz. Hát most leírom: vérgáz volt.
Az ominózus parkoló, Ventimiglia
Éjjel még egy részeg összetörte a kocsiját a parkoló szalagkorlátján, majd távozott. Egyébként eseménytelenül telt az éjjel, másnap a sátor konkrétan szaunaként olvadt a betonon. A kalandosra sikeredett éjszaka csak az olaszos káosz kezdetét jelentette, de mi ezt még nem tudhattuk akkor…