by Ha érdekel, hogy mit és hogyan kell pakolni egy egy hónapos gyalogos túrára, akkor lájkold az oldalunkat és szeress bennünket! Ha nem szeretsz olvasni, vagy csak inkább audio-vizuális típus vagy, kérd a honlapon hozzászólásban a cikk alján és lesz a cikkből videó is! Egyetlen kikötés, hogy legalább húszan kérjétek!
Egy hosszú utazás előtt mindig felmerül az égető kérdés: mit vigyek magammal?
Elnézést, hogy a képet egy krumplival készítettem, a Defy minőség nem GoPro minőség…
Ezen a kérdésen persze nem kell sokat gondolkodni, ha autóval indulunk útnak, gyakorlatilag minden befér, semmit sem kell nélkülöznünk. Problémásabb a helyzet, ha egy nyomon haladó járművet választunk (motor, kerékpár, roller) vagy ne adj’ isten két lábon tervezünk A-ból B-be jutni. A tervezés legelső fázisa tehát az, hogy eldöntjük, hova és mivel szeretnénk eljutni, hiszen ezek a pontok határozzák meg, hogy mire lesz szükségünk. Számomra mindig az volt a legfontosabb, hogy egységnyi idő alatt mindig a lehető legtöbb helyet járjam be, minél többet utazok, annál jobb. Valaki inkább pihenni szeret a parton két hétig, az is teljesen jó, de arra nekem a Balaton is tökéletesen megfelel. Tehát aki nem a “napon sülős” típus és inkább felfedezni szeret, például családi nyaralásokon kilométereket ugrál a tengerparti sziklákon, mert érdekli, mi lehet arrafelé, na, annak lehet hasznos ez a cikk.
Zsófi ugrik magasból Corfun
Európán belül leginkább kis országunktól nyugatra, ezen belül azokba az országokba terveztem utazni, ahol még nem jártam. Így kiesett a tervezésből Anglia, a német ajkú triász, a Benelux államok. Olaszországban már voltam előzőleg, de csak Velencét meg a tengert láttam belőle. Maradt nagyjából Skandinávia, Franciaország és a délebbi fekvésű államok. Norvégiában nagyon szerettem volna elmenni Preikestolenbe, a Kjeragbolten sziklához, ami 600 méter magasan elég szorult helyzetben van két sziklafal között, gyönyörű és izgalmas kilátást nyújtva.
A Függő-szikla Norvégiában
Svédországban egy második világháborúból hátrahagyott autótemetőt szerettem volna megnézni. Sajnos a túra Skandináv részét hamar ejtenünk kellett, mivel így is óriási távolságokat kellett megtennünk, ez már nem fért volna bele (persze továbbra is tervben van). Adott volt, hogy maximum egy hónapunk van utazni, az indulás előtt le kellett vizsgázni az egyetemen, az érkezést pedig a családi nyaraláshoz igazítottuk. Tehát kialakult, hogy Franciaország, Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország lesz a túránk célkeresztjében, onnan pedig már családosan irány Törökország autóval.
Autótemető Svédországban
Minden vágyam volt látni a sarki fényt, de sajnos ki kellett hagynunk…
Nekem nem volt kérdés, hogy interjegyet veszünk, eleve vonattal terveztem végigcsinálni, már az ilyen túrák hangulata miatt is: fiatalok, gimi után hátizsákkal, vonattal Európában. Utólag kiszámolva lehetetlen lett volna kocsival teljesíteni, mivel a vonaton tudsz pihenni, vezetés közben nem. Az autózás sok idő- és pénzveszteséget jelent, ezért hamar kiesett a lehetséges járművek közül. Persze az autó sokkal kényelmesebb utazási forma, ott tesz le, ahol te akarod és még aludni is lehet benne. Azonban ekkora távolságok megtételéhez sokkal több pihenésre lett volna szükség, nem beszélve arról, hogy 24 éves kor alatt nagyon megéri interjegyet venni. Mi global pass jegyet választottunk, egy hónaposat. Ez a fajta jegy az összes állami vonatra érvényes egy hónapig és sok kedvezményt tartalmaz magánvasutakra és kompokra is.
Kihasználtuk a kedvezményt, átkompoltunk Afrikába!
Azt gondoltam, hogy ezzel a jeggyel akkor minden ki van fizetve előre: az utazás és a szállás is, már csak az ennivaló és a helyi nevezetességek költségei adódhatnak. Hát nagyon nem. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt ez így működött, de mostanra már divatba jött az a módi (ami itthon is nagy botrányt kavart és szerintem a vonatozás szabadságérzetét erősen lecsökkenti), hogy a legtöbb vonatra foglalást kell fizetni. Ez jelentősen megdobta a költségeket. A másik naiv elképzelés pedig az volt, hogy majd a városok között közlekedő éjszakai vonaton alszunk, a maximum 3 eurós ülőhelyen. Nos, ez sem így van, éjszakai vonat csak a nagyvárosok között (és ott sem minden nap) közlekedik, az ülőhely 10 euró fölött van, kabin meg -amiben feküdni lehet- csak csillagászati árakon érhető el. A túra során egyszer sikerült éjszakain aludni, de az sem volt alvásnak nevezhető, de erről majd később. Szóval nem volt annyira olcsó és kényelmes, mint elképzeltem, de még mindig sokkal kevesebbe került, mintha kocsival mentünk volna.
Öt órás várakozás egy spanyol állomáson, Bobadillában
A vonaton alváson kívül szálláslehetőségként a vadkemping merült még fel, emiatt sátrat mindenképpen vinni kellett. Ezek a tények erősen leszűkítették a pakolási lehetőségeket, autóra leginkább csak stoppoláskor számíthattunk, minden cuccot, amit magunkkal vittünk el kellett bírnunk a vállunkon, egész nap.
Az egyik legkedvesebb sofőrünk, a franciáknál megéri stoppolni!
Sok súlyt nem vihettünk magunkkal, mert akkor nem bírtuk volna az egész napos caplatást, kényelmesnek és nem túl nagyméretűnek kellett lennie a csomagnak. Nagyon fontos, hogy jó táskát vigyünk magunkkal, ha kiszakad vagy kényelmetlen, akkor kellemetlen táska után keresgélni, meg persze jó drágák is nyugaton. Én a már több mint tíz éves finn gyártmányú, ütött-kopott Halti Aztek 55 green túratáskámat vittem, már nem éppen vízálló és pár helyen szakadt is, de biztos voltam benne, hogy kitart majd (ugyanolyan állapotban hoztam haza, amilyenben elvittem)… Egy tescos hátizsákban nem lettem volna ilyen biztos, de vannak kivételek. A Halti termékek egyébként nagyon jó minőségűek, ezt az áruk is tükrözi, ma már nem nagyon forgalmazzák itthon, nagy bánatomra.
Bal oldalt a Halti, jobb oldalon egy noname (jól bírta, de kényelmetlen).
A hátizsákba belekerült természetesen a sátor is, amit két nappal az indulás előtt vásároltam meg, ugyanis egészen addig nem döntöttem el, hogy szükség lesz-e rá (életem egyik legjobb döntése volt, hogy megvettem). A sátor egy Zajo Montana 2-es lett végül a Trexpert túraboltból (nagyon jó fej srácok, csak ajánlani tudom a helyet). Két személyes, 3000 mm esőt bír és csak 2,6 kg. Ezt a sátrat találtam a legjobb ár-érték arányúnak, méreteiben és súlyában a legmegfelelőbbnek.
Első vadkemping, Blois-ban. Itt még ki lehetett cövekelni…
Két személyes túrához ajánlott (egy személyes túrához optimálisabb egy személyeset venni, végszükség – pl. megtalálod életed szerelmét egy kies tundrán-, esetén abban is elfér két ember), lehet profibbat is venni, de szerintem felesleges, mert se hosszú távon, se rövid távon nem éri meg, ha az ember nem profi expedícióra készül. A sátor minőségéről annyit, hogy többször előfordult a túra során, hogy késő éjszaka, zuhogó esőben, olyan helyen raktuk le, ahol nem lehetett kicövekelni és ennek ellenére sem ázott be. Emiatt a parkolók például a legalkalmatlanabb sátorhelyek voltak, sajnos a legtöbbször végül csak ez jutott…
Sátrazás egy olasz parkolóban, cövekelés kizárt!
Folytatás hamarosan…
Ha érdekel, hogy mit és hogyan kell még pakolni egy egy hónapos gyalogos túrára, akkor lájkold az oldalunkat és szeress bennünket! Ha nem szeretsz olvasni, vagy csak inkább audio-vizuális típus vagy, kérd a honlapon hozzászólásban a cikk alján és lesz a cikkből videó is! Egyetlen kikötés, hogy legalább húszan kérjétek!
A képek forrása: Kjeragbolten, Svéd autótemető, Sarki fény
