2014. július 5., szombat – Olhão, Albufeira
Algarve – Időhiány miatt kihagytuk, Portugália déli részére egy teljes hetet kell szánni! (via)
Faro, világítótorony- ennél izgalmasabb tájakat rejteget az óceánpart. (via)
Megmártózunk a jéghideg óceánban, napoztunk majd visszasétáltunk a buszállomásra. A buszvezető magyarokat megszégyenítő vezetési stílussal eljuttatott bennünket a buszpályaudvarra, ahonnan Faroig busszal, onnan Olhaoig vonattal utaztunk. A kemping felé vezető út mellett, a vonatsíneken átmászva találtunk egy nagyobb hiperszuper-marketet, felpakoltunk enni- és innivalóval és elvánszorogtunk a kempinghez. Lemostuk az óceán sóját és álomra hajtottuk a fejünket, remélve, hogy másnap megtaláljuk a lélegzetelállító sziklás partszakaszokat.
Ilyen helyeket lehet találni, csak idő és energia kérdése. Helyiek előnyben! (via)
Strandolásunkat és a part látványvilágát nehéz lenne leírni, de a videóban minden benne van, amit a Praia da Rocha nyújthat. Borult volt az ég egész nap, így nem voltak sokan. Nem mondom, hogy melegünk volt, a nagy táskákat a kempingben hagytuk, csak egy-egy pulcsi volt nálunk. Ahogy a videóban is látszik, felmásztam a legnagyobb sziklára, ami óriási élmény volt- imádok mászni! A tetején megtámadtak a sirályok, ott fészkeltek, sajnos észrevett a vízimentő is, üvöltözött, hogy jöjjek le, de azonnal. Videóztam még egy keveset, aztán lemásztam. Mire leértem már két sárga-piros ruhás fogadott, Zsófi magyarázta nekik, hogy nyugalom, nem vagyok őrült. A srácok nem hitték el (gondolom nem sok embernek jut eszébe), amit csináltam.
Ez is Algarve-ban van, gyönyörű! (via)
Mondtam, hogy nincs kint tábla, hogy nem szabad, de megígértem, hogy többet nem mászok. Puffogtak még egy picit, hogy ők felelnek azért, ha leesek és meghalok, aztán békén hagytak. Szaladgáltunk. Zsófi a gumitestével átkúszott egy nagyon alacsony és éles szikla alatt, ami nekem nem sikerült (mert az én testem fából van)- eredmény a videóban… Végigsétáltunk a teljes parton, közben eleredt az eső. Mire visszaértünk, szabályos vihar kerekedett, sajnos kénytelenek voltunk visszavonulni. Amíg vártunk a buszra tanúi lettünk egy koccanásnak, amit a magyaros buszvezető (egy másik) megpróbált reprodukálni.
Portimao sziklái a homokban. (via)
Úgy ment lefele a kanyargós, csúszós úton, hogy azt tanítani kellene. Egy merci nem akarta megadni az elsőbbséget jobb oldalt, buszosunk hiába fékezett a Sprinterből készült mikrobusz megállíthatatlanul csúszott lefelé. Szép manőver volt, 5 centi és nem marad orra a merdzsónak, hihetetlen de megúsztuk. Fagyiztunk egyet, hogy kiheverjük az utazás megpróbáltatásait, a kempingben nekiláttunk mexikói chilis babot főzni.
“Minden férfi kedvence”- főleg Bud Spenceré (via)
Tökéletes tábori kaja: egy kempingfőző segítségével, rizzsel, kukoricával, babbal, virslivel vagy darált hússal és persze a bárhol kapható zacskós porral könnyen elkészíthető bármikor. Még egy éjszakát maradtunk, mivel olcsó volt a kemping és másnap egész napos utazás várt ránk a Giblaltári-szoroshoz.