by
Hétvégén leutaztunk Hévízre egy kis kenuzásra és fürdőzésre: Európa túra blogunkat megszakítjuk egy belföldi kiruccanással! Figyelem a cikk nyomokban videót tartalmazhat!
Ébredés hat óra előtt, cuccok be a kocsiba, irány nyugat. Az M7-esen tíz óra előtt értünk le a kenutúra befejezési pontjához. A logisztikai problémákat megbeszéltük (ha az indulópontra visszük az összes kocsit az evezés után, nem lesz járgány a visszaútra), telekocsis rendszerben elgurultunk a hévízi gyógyfürdő parkolójába, innen indult kenutúra. A kenuk kipakolva vártak a csapatra, mindenki választott magának csapatot és vízi járművet. Én és a barátnőm ketten vettük fel a harcot, a túlnyomó részt három fős vetélytársakkal, persze csak képletesen, mert ez nem egy verseny. Jó hangulatban eveztünk, evezett a barátnőm, hiszen kormányosi feladataim eléggé lekötöttek. A Hévíz-lefolyón csorogtunk, ami később beletorkollt a Gyöngyös patakba. Elhaladtunk több híd alatt, volt ahol le kellett feküdni a kenuba, izgalmas volt, na! Másfél óra evezés után a szervezők forralt borral kedveskedtek a népnek, melyet a csónakban főzés helyett a parton kiviteleztek, melyhez kiváló segítséget nyújtott két hűtőajtó, melyet lokálisan guberáltak össze. Háromnegyed órás pihenő után leeveztük a túra második felét is. Helyenként elburjánzott vízi növényzettel találkoztunk, ami nehézkessé tette az átjutást, a videóban látható, hogy egyszer még ki is kellett szállni és a parton végighúzni a kenut.
A kikötésnél találtam egy őzlábat, amit sajnos nem vihettem haza a kutyáknak, mert még vérzett…
A kenutúra befejeztével visszatértünk a gyógyfürdőhöz, a kiindulási pontra, ahol ettünk és a fürdő felé vettük az irányt. A fürdőnek két része van, a hagyományos tavas rész és egy nemrég kiépített wellness rész. A tóra cölöpökkel kiépített fürdőközpontban van rengeteg pihenőrész, só kabin, edzőterem és a belső, meleg medencék. A víz hőmérséklete az épületen belül 32 fokos, ezt a részt fa vízzáró kerítés határolja el a külső résztől. Két ajtón lehet kijutni, zsilipszerűen a hatalmas, 27 fokos tóba, melyben sok kapaszkodó van. Sajnálatunkra nem virágoztak a tavirózsák, de azért érdekes látványt nyújtottak. Körbeúsztuk a tavat, majd visszamentünk a belső részbe. A belső medencében kialakítottak egy lépcsőzetes termálforrást, az egész medence melegsége lényegében innen ered. Ahhoz, hogy a melegebb vízhez odajussunk, sorba kell állni, csengőszó jelzi, ha tovább kell haladni. Ha sorra kerülünk, először a bokánkra jön a forró gyógyvíz és legvégül a vállunkra.
A belső részben sem ér le az emberek lába, korlátokba lehet kapaszkodni. A víz alján, nagyjából három méter mélyen iszap található. Ezt az iszapot egy külön, külső medencében felforgatják, ahol iszappakolást, iszapfürdőt vehetünk. A hagyományos fürdőrész felfedezése után a wellness részt fedeztük fel magunknak. A wellness részben van, 40 fokos szauna, 60 fokos szauna, 85 fokos szauna, 95 fokos szauna, jégbarlang, meztelen szauna, fény szauna, merülő medence, köves lábfürdő és nem utolsó sorban két pezsgőfürdő. Az emeleten található a terápiás rész, ahova nem mentünk be. A jegy három órára szólt, a fürdőzés után a Gyenesdiáson található Anita étterem és panzió nevű helyen vacsoráztunk. A nagyon finom vacsora után elindultunk hazafele, amerről jöttünk. Összességében nagyon tartalmas napunk volt, ajánlom mindenkinek a téli kenutúrát (nyáron nem lehet evezni a patakban a tavirózsák élővilágának megőrzése érdekében).
